Jacques Prevert: A széttört tükör

A kis legény ki szüntelen dalolt

a kis legény ki táncot járt fejemben

a kis legény ki ifjuságom volt

utolsó táncát elcikázta

s a nagy ünnep sok tarka sátra

egy csapásra mind összeomlott

és a beállott kopár csendben

sivataggá dermedt fejemben

felcsendült a te boldog hangod

szívszaggató üvegcsengésű

félő és fájó sikoltása

messzirél jött ajkad hívása

s én két kezem szívemre tettem

ahol szikrázva

lobbant lángra

felcsattanó kacajod hét tükörszilánkja.

( Tamkó Sirató Károly fordítása)